- Itt van az üveg! – közölte Wendy, majd a szőnyeg közepére helyezett egy kiürült kólásüveget. – Kezdhetem én?

 Egy gyors mozdulattal pörgette meg a műanyagdarabot, ami rövid mozgás után végül olyan irányban állt meg, hogy kupakos oldala Bebére mutatott.

 - Bebe, felelsz vagy mersz? – faggatta a lányt Wendy.

 - Egyelőre csak... felelek – mondta szégyellősen Bebe, mire a fiúk a bokor mögött csalódottan felsóhajtottak, Léon viszont tapsikolt örömében.

 - Hurrá! Hurrá! – És egy plié-páva kombinációval kápráztatta el a lánysereget (bár senki se volt elkápráztatva Wendy Testaburger kivételével).

 - Bebe... Lesmaccantanád Cartamant hámhúszért? – tette fel a kérdést a lány, mire Bebe ösztönösen megrázta a fejét.

 - Cartamant? Ki van zárva! Még százezer dollárért sem! – tiltakozott hevesen a lány. A kertekben bújkáló Cartaman elszontyolodott.

 Most Bebén volt a forgatás sora. Az üveg Izzynél állt meg, akit – mint minden egyéb – nagyon fellelkesített a lehetőség.

 - Izzy, felelsz vagy mersz? – kérdezte Bebe, és Izzy már sietett is a válasszal:

 - Merek, hát persze, hogy merek!

Cartaman a bal felső szívéhez kapott, a többi fiú pedig elismerően vihogott. Léon érdeklődve hajolt előre.

 - Hmm... – gondolkodott el Bebe -, Egyél meg egy fogkrémes kenyeret! – jutott döntésre. Reményeivel ellentétben azonban Izzy egyáltalán nem borzadt el a feladat hallatán, sőt, vidámnak tűnt.

 - Már ettem olyat, és nagyon finom! – bizonygatta. – A mentolos igazán ízletes. – És már indult is, hogy beszerezze a hozzávalókat.

 - Amíg Izzy megcsinálja a szendvicsét, pörgetek megint – ajánlotta fel Bebe, és mivel nem érkezett ellenvetés, útjára indította az üveget, ami végül Léonra mutatva állapodott meg.

 - Jaj, én jövök! – sikkantotta elbűvölten Léon. – Olyan izgatott vagyok!

 - Felelsz vagy mersz, francia pö... Léon? – kérdezte tőle Bebe. Léon gondolkozóba esett, ami nem gyakran történt meg vele. Most azonban mérlegelnie kellett a lehetőségeket. Ez azonban nem sikerült, úgyhogy végül az Ecc-Pecc-Kimehetszre kiszámolta magában a választ, és bejelentette:

 - Felelek!

 A bokorban gyülekező fiúk izgatottan magasodtak fel ültőjükből. Elérkezett a pillanat, amire órák óta vártak!

 - Oké... Milyen márkájú bugyit hordasz? – tette fel a kérdést Bebe. Ha Léon rögtön választ adott volna, biztos senki sem hallotta volna szavait, olyan hangos üdvrivalgás tört ki a fiúk köreiben. Kivéve persze Cartamant, aki csöndben ünnepelt.

 - Nos... Az igazat megvallva nem hordok bugyit – ismerte be Léon. Token felsikoltott a gyönyörtől, az újjéledt Kenny pedig ismét meghalt – ezúttal spontán szívroham vitte el.

 - Kicsinálta Kennyt! – adott hangot felháborodásának Stan, mire Kyle nem késlekedett csatlakozni hozzá:

 - Szemét!

Kettejük kivételével azonban mindenki izgatottan nyújtogatta a nyakát, még Cartman is érdeklődve pillantott fel.

 - ...mert én alsógatyát hordok, Phillip Russel márkájút – fejezte be büszkén Léon, a lányok nem kis megrökönyödésére. – Ha akarjátok, meg is mutatoooom! – Azzal, választ nem várva lerántotta magáról rózsaszín pizsamaalsóját, és az összegyűlt lánysereg elé tárta fodros, hófehér kis alsógatyáját, melyet csillogó kövek és masnik ékesítettek. Akár egy nagyobbfajta, giccses bugyinak is beillett volna a ruhadarab, fodrai között azonban tagadhatatlanul egy apró pénisz rejtőzött.

 - Te jó ég, Léon fiú! – kiáltott fel meglepetten Gabriella Gomez.

 - Hát persze, hogy az, te szerencsétlen! – csattant fel méltatlankodva Sharon, ügyesen titkolva, hogy mindaddig, amíg Gigi nem tájékoztata a dologról, ő is úgy hitte, hogy Léon legalább annyira nő, mint ő maga.

 A fiúk körében legalább akkora zavarodottságot váltott ki a jelenet, mint a lányok között. Token annyira lesápadt, hogy fekete bőre egészen halványbarnának tetszett, Butters nagy szemeiben meg mintha könnyek gyűltek volna a váratlan hír hallatán. Stan azonban jókedvűen nevetett a többiek kínján.

 - Remélem, azért Gigi nem rejteget valami hasonló meglepetést – jegyezte meg félhangosan Cartman, ahogy a haját tépkedő Tweek elszaladt előtte. Még az örökké nyugodt Cartaman is idegesnek tűnt.

 - Még szép, hogy fiú vagyok! – állt fel sértetten Léon, miközben igyekezett visszacibálni magára a pizsamanadrágját. – Talán valami mást hittetek?

 - Igen – vallotta be Wendy.

 - Mit? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Léon.

 - Hát... hogy te is lány vagy.

 - Óh! – Léon babakék szemei elkerekedtek a felismeréstől. – Micsoda... Botráány! Botráány! Cselszövéééés! – pattant fel ekkor Wendy ágyára, és a magasba emelte jobb kezét. – Most igazán megsértettetek. Tudjátok, mit jelent ez?

 A lányok megrázták a fejüket.

 - Mindenkit megverek! – jelentette be drámaian Léon. – Veresre pofozlak titeket, úgy ám! – Azzal már le is kevert egy lagymatag taslit a hozzá legközelebb ülő Rednek.

 - Juj! – kapott az ütés helyére a lány. – Mi volt ez?

- Az első pofon! És itt jön a második! – kurjantotta a férfiasságában megsértett Léon, és még egy pofont adott Rednek, ezúttal a másik oldalról.

Ezalatt Gigi Prouvaire már úton volt, hogy hazavigye testvérét. Léonnak, bár erről hajlamos volt megfeledkezni, este tízre ágyba kellett kerülnie, különben másnapra nem lesz elég kipihent, és még a szokásosnál is elviselhetetlenebb lesz, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor lelkesebben osztogatja pofonjait.

 A lány gördeszkáján közeledett a Testaburger-ház felé. Bátyjával ellentétben (akit valójában az utolsó sarokig kísérnie kellett, mert egyedül félt az utcán este öt után) már az első nap tökéletesen kiigazodott South Park kisvárosában. Igaz, ez annyira nem volt komoly teljesítmény, hiszen a helység mindössze egy főutcából és néhány apróbb mellékutcából állt. Gigi azonban biztosra vette, hogy ez bőven elegendő Léonnak ahhoz, hogy eltévedjen és egy szomorú balladába fogjon.

 Már látta is a magas épület kivilágított ablakait, így gyorsított a tempón. Néhány bokor keresztezte útját, de úgy gondolta, ügyesen elslisszanhat mellettük, ha eléggé figyel. Deszkáját kissé balra fordította, hogy a mozdulat tökéletes legyen, de ekkor váratlan bucka állta útját, ami nem átallot fájdalmasan fel is sikoltani, mikor a deszka kerekei átgurultak rajta:

 - Jaj!

A lány lefékezett, majd mikor végre megállította gördeszkáját, érdeklődve hátrafordult. Az elé táruló látvány egészen döbbenetes volt: a tizedik osztály teljes fiúkülönítménye leskelődött az egyik méretes bokor mögött, kamerákkal, mikrofonokkal felszerelkezve – ráadásul a Cartamannek nevezett kártyaember egy távcsövet tartott a kezében.

 - Gigi, kedves barátnőm! – kiáltotta behízelgően Cartman. – Már épp hívni akartalak, csak éppen elfelejtettem.

 - Mit csináltok ti itt? – kérdezte a lány, ügyet se vetve Ericre. – És miért van nálatok távcső?

 - Inkább ne lenne! – panaszkodott Token. – Épp most láttuk a nővé... azaz a... tesód alsógatyáját!

 - Ó – döbbent meg Gigi -, Nem gondoltam volna, hogy ez egy... olyan buli.

 - Mondd meg nekünk őszintén: Léon fiú vagy lány? – szegezte neki a kérdést Craig. Gigi nevetve megvonta a vállát.

 - Hát persze, hogy fiú! Mikor mondta, hogy lány?

 Token próbált visszaemlékezni Léon összes mondatára, ami nem volt nehéz, mert gondosan elraktározta az agyában a fiú minden mozdulatát. Rá kellett jönnie (és megmerevednie), hogy Léon sose említette nemi identitását.

 - Ó, basszus, ezt nem hiszem el! – káromkodott, és a földhöz vágta távcsövét.

 - Megyek, szólok neki, hogy hazamegyünk – szólalt meg végül Gigi, aki nem igazán tudta, mit is fűzhetne hozzá a dologhoz, ráadásul Stan Marsh gyilkos tekintettel figyelte őt.

 - Várj, Gigi, nincs kedved megint hazakísérni engem? – kiáltott utána Cartman, ám a lány nem törődött vele. Már épp bekopogott volna, amikor az ajtó hirtelen kivágódott, és a könnyes arcú, zaklatottnak tűnő Léon sietett ki rajta.

 - Gyorsan, testvérhúgom! – sürgette őt. – Haza ezektől a szörnyű hárpiáktól! Képzeld, meggyanúsítottak, hogy nő vagyok!

 - Milyen meglepő – mondta közömbösen Gigi.

 - Valóban az! Siessünk, mielőtt ránk virrad a hajnal! – Azzal karon ragadta testvérét, és már rohant is végig az utcán (bár lépéseit néha megszakította egy-egy piruett vagy „Botrááány!” kiáltás kedvéért.)

A fiúk közt egy ideig néma csönd honolt, amit végül Kyle tört meg:

 - Apám, ez aztán a furcsa banda.