Pár perccel az események előtt Kyle Broflovski magányosan üldögélt az egyik, díszítőelemként szolgáló jón oszlop sarkában. Éppen az irodalomháziját tartotta kezében - ami továbbra is a krumplis vers kielemzése volt -, de akárhogy próbálkozott, nem boldogult vele. Semmi mélyebb értelmet nem vélt felfedezni a mű sorai között, unalmas, gyenge, és elsősorban gagyi rímekkel rendelkező vers volt a kertészkedés gyönyöreiről. Kyle-nak eszébe jutott, milyen sokat mondott Sharon arról, hogy mit jelentenek számára a sorok, azonban azt, hogy pontosan mire utalt a lány, már nem tudta magában felidézni. Kedvetlenül zárta be a könyvet, majd tuszkolta hátizsákjába. Egyáltalán nem akart Sharonra gondolni, mert kellemetlen bűntudatot érzett, akárhányszor felsejlett lelki szemei előtt a lány szigorú arca és a szögletes szemüveg mögül villogó, mélykék szemei. "Ez Sharon Charleston, még akkor is szarul érzem magam tőle, ha nincs is a közelemben" gondolta Kyle keserűen. Végül úgy döntött, megpróbálja elterelni a gondolatait. Felállt, és körülnézett, hogy kivel beszélgethetne bármiről, aminek nincs köze Sharon Charlestonhoz. A legközelebbi ember Izzy Mackenzie volt, aki egy hatalmas csokis sütivel próbált megbirkózni kék takaróján ülve.

- Szia Kyle - üdvözölte a mellé telepedő fiút kissé elpirulva a lány.

- Szia, Izzy - próbált vidámságot erőltetni magára Kyle, és barátságosan Izzyre mosolygott. - Mi a helyzet?

- Hm... semmi különös - vigyorgott vissza a fiúra Izzy. - Azt mondták a tévében, hogy nemsokára elmúlik a vihar, úgyhogy hamarosan kimehetünk innen.

- Fasza! - lelkendezett Kyle. - Végre megkereshetjük... Kovács Áront. Mr. Garrison nagyon kétségbe van esve miatta.

- Hát igen... de én azért jobban aggódom Sharon és Gigi miatt. Végülis Kovács Áron, csak egy műsorvezető... - mondta ki nyíltan a véleményét Izzy.

- Ja - mondta bizonytalanul Kyle, majd gyorsan elterelte a szót: - Cartaman igazán vidámnak tűnik ma reggel. Nagyon szerencsés, hogy megnyerte azt a rengeteg pénzt.

- Igen.. remélem egy részét jótékony célokra fordítja majd. Bár, olyan jószívű, biztos neki is az eszébe jutott ez - mondta a lány.

- Egész biztos - bólintott megkönnyebbülten a fiú. - Bárcsak mindenki olyan lenne, mint Cartaman! Képzeld, azt hiszem, az éjjel Cartman megpróbálta ellopni a pénzt, de szerintem nem sikerült neki. Tényleg, Cartaman ellenőrizte már, hogy helyén van -e az egymillió dollár?

- Szerintem még nem, de majd megkérdezem tőle - felelte Izzy.

- Tudod... - kezdte a lány, de szavait félbeszakította egy hatalmas csattanás, és néhány ember ijedt kiáltása. Villámgyorsan felpattant, és Kyle-lal a nyomában azonnal a bejárati ajtó előtt termett.

Kyle majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátta, ki érkezett: Sharon állt a ripityára tört bejárati ajtó helyén, csatakos, arcára tapadó hajjal és ugyancsak törött szemüveggel. Szinte szikrázó szemekkel meredt egyenesen rá, Kyle Broflovskira.

 - Sharon! - szólította meg önkéntelenül a fiú, és elindult felé.

 - Kyle! - kiáltotta Sharon is, aki úgy ejtette ki a nevet, mint valami harci kiáltást, és szintén elindult Kyle felé. Hamar világossá vált a fiú számára, hogy Sharon nem azért megy oda hozzá, hogy kifejezze a viszontlátás felett érzett örömét - épp ellenkezőleg.

 - Hogy te micsoda egy aljas szörnyeteg vagy! - förmedt rá dühösen Sharon. - Soha nem láttam még nálad visszataszítóbb görényt, Kyle Broflovski! Takarodj a szemem elől! - kiáltotta, majd sarkon fordult, és faképnél hagyta a fiút.

- Aha - jegyezte meg az arra sétáló Cartman. - Ő se szereti a zsidókat, mi?

Ekkor feltűnt az ajtóban Kovács Áron és a belé kapaszkodó Gigi. A műsorvezetőt hatalmas üdvrivalgás fogadta. Mr. Garrison félrelökte a lányt, és átölelte Áront.

- Jaj, úgy örülünk, hogy újra látunk kedves Áron! - örvendezett a tanár.

- Én is igazán örülök! - veregette meg a férfi vállát barátságosan Áron. - De mégis, kicsoda maga?

- Én Herbert vagyok - mutatkozott be a tanárúr, és helyet engedett a többi Áront megölelni kívánó embernek.

Cartaman és Izzy mindeközben a földön ülő Gigihez léptek, és felsegítették.

- Mi történt veletek, Gigi? Láttam, hogy Sharonnak be van kötve a keze - kérdezősködött Izzy.

- Sharonnak elvágta valami a karját, úgyhogy bekötöttem Áron nyakkendőjével. Nekem meg kiment a bokám.

- És mi az a tátongó seb, Kovács Áron homlokán? - aggodalmaskodott Mr. Garrison.

- Ja, az. Csak elájult a vér láttán, és megkarcolta a homlokát - magyarázta Gigi. - Semmi komoly - legyintett.

- Semmi komoly?! - háborodott fel Mr. Garrison. - Azonnal lássátok el a sebét! Fertőtlenítőt és ragtapaszt neki! Mire vársz, Izzy? Szaladj el a patikába, és kérj egy keveset!

A tanár tekintete ekkor a szüleit és kacsacsőrű testvérét ölelgető Sharonra tévedt.

 - Sharon! Te meg menj, és hozz egy doboz mirelit ennivalót, amit megmelegíthetünk Kovács Áronnak! Igyekezz!

Sharon szemét forgatva, de engedelmesen kiszabadította magát szülei öleléséből, és elindult SPAR mélyhűtött ételeit tartalmazó szekrénye felé, ám félúton Kyle állta az útját.

 - Sharon, hagyd, hogy elmagyarázzam! - kérlelte a fiú, Sharon azonban kitért az útjából.

 - Mondtam, hogy nem akarok beszélni veled - sziszegte dühösen. - Mit nem lehet ezen érteni? Egyébként meg Kovács Áron éhes, kaját kell szereznem neki, úgyhogy ha megengeded... - Azzal nagy ívben kikerülve Kyle-t a mélyhűtőhöz lépett és kutakodni kezdett benne - ám tévévacsora helyett egy százdolláros akadt a kezébe, aztán egy újabb és újabb.

- Mi a fene? - morogta a lány, miután még egy rakás százdollárost vett észre a felső polcon. - Csak nem... Cartaman pénze? - kérdezte magától. Az út során Gigi elmesélte nekik, hogyan nyerte meg a kártyaember az egymillió dollárt, és a kis éjszakai kalandot is, amiből számára egyértelműen kiderült, hogy Eric Cartman lopta el a pénzt. Úgy döntött most leleplezi a fiút, legalább megkeserüli, hogy gyíknak nevezte.

Szerencséje volt. Cartman, nem látván ügyködését, éppen őt próbálta megkörnyékezni.

 - Sharon - szólította meg őt a fiú -, hallottam, milyen tehetségesen és válogatott szavakkal teremtetted le a mi Kyle barátunkat. Bár bemutatódat igen lenyűgözőnek találtam, ajánlani szeretném a továbbiakban a "mocskos zsidaj" kifejezés használatát is.

Sharon azonban nem törődött Cartmannel, hanem éppen azon igyekezett, hogy összegyűjtse az összes pénzt.

 - Cartaman! - szólt végül a kártyaembernek -, Hogy került ide az egymillió dollárod?

Az odasiető kártyaember döbbenten figyelte, hogy szedegeti ki Sharon a nemrég nyert vagyonát a mirelit ennivalók közül. Cartaman hitetlenkedve megrázta a fejét, majd egy pizzásdoboz hátuljára firkantotta mondanivalóját: "Én nem ide tettem."

- Gondoltam! - vágta rá diadalittasan a lány. - Akkor nem TE tetted ide. Vajon KI lehetett az? - sandított rá Eric Cartmanre.

- Én tudom! Drew Chalpha! - kiáltott fel Cartman.

- Az meg ki? - kérdezte az odalépő Butters meglepetten.

- Egy kis gyökér, nem fontos - rázta meg a fejét a dagi kisfiú.

- Nem én voltam! - sietett oda Drew. - Én azon az éjjel Stan Marsh gatyájában turkáltam!

 - Hogy mi?! - rökönyödött meg Sharon.

 - Már te is? Nagyon kapós vagy, Stan - kacsintott a fiúra pajkosan Mr. Garrison. Stan a tenyerébe temette az arcát kínjában.

 - Szerintem én voltam - csatlakozott George Michael. - Nem emlékszem, mit csináltam éjfél körül. De valamilyen kapcsolatban állt a szambával.

- Mi lenne, ha megnéznénk a filmet, amit felvettek a kamerák? - vetette fel Kyle, intve a plafon négy sarkából lógó szerkezetek felé. - És akkor kiderülne az igazság.

- Ez egy remek ötlet, te kis zsidó pöcs - bólogatott Mr. Garrison.

Néhány perc múlva az összes South Park-i lakó a Piroska Csárdában gyülekezett, hogy végre megtudja mi az igazság. Egyedül Cartman feszengett, tudta, ha megnézik a szalagot, akkor neki vége. Drew Chalpha Gigi mellé telepedett le, és a lány élménybeszámolóját hallgatta.

- ...és végig unózni kellett vele! - mondta éppen Gigi. Drew Chalpha jókedvűen felnevetett, ahogy elképzelte, hogy a két lány a végtelenségig kártyázik Kovács Áronnal.

 - Nagyon örülök, hogy nincs komolyabb bajod - mondta végül a fiú, és csábosan Gigire mosolygott. - Azt nem éltem volna túl... főleg azok után, hogy úgy cserben hagytalak. Mivel engesztelhetnélek ki, kicsi Gigi?

- Szerintem te is tudod - mondta határozott hangon, de fülig elpirulva a lány, és egy kissé közelebb hajolt Drew-hoz.

Drew magabiztosan elmosolyodott a lány válaszának hallatán. Előrehajolt, karjait Gigi vékony dereka köré fűzte, és gyengéden magához vonta a lányt. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Drew szinte hallotta a szíve dobogását. Félresimított egy kósza hajtincset a piruló Gigi arcából, majd lehunyt szemekkel, óvatosan megcsókolta őt.

Ekkor azonban elindult a videó. A felvételen tisztán látszódott, ahogy Gigi az ajtóhoz siet, rángatni kezdi azt, majd Stanhez siet, és kutatkodik a zsebében. Ekkor feltűnt a képernyőn Drew is. Kivehető volt, hogy a fiú a hasára görgeti Stant, Gigi pedig kétségbeesett arccal nyúlt bele a fiú farzsebébe. A tömeg felmorajlott, és egy emberként fordult a lány felé. Gigi azonban nem jött zavarba, hanem ránevetett az emberekre, és így szólt: - Ezért nem kell a farzsebbe dugni a kulcsot, mert a végén ONNAN kell kiszednem!

- Oda nézzenek! - kiáltott fel ekkor Butter, a vajdarab. - Ott van Eric Cartman!

A tömeg figyelme ekkor egy emberként a Dicsukék éttermében felszerelt tévé képernyőjére fordult, ahová a kamerák vetítteték az adást. A tejterméknek igaza volt: hamarosan tisztán kivehetővé vált a monitoron Eric Cartman, amint egyenként szedegeti ki a százdolláros bankókat a billiárdasztal aljából. Az igazi Cartman mélyre süllyedt helyében, és halkan szitkozódott.

Cartaman megvetően pillantott Cartmanre. Még ő sem gondolta volna, hogy a fiú ilyen messzire elmegy. Ellopni egy kártya pénzét, több volt a soknál. Dühösen felpattant, és erőpárbajra hívta ki a duci fiút.

- Nyenyenyenyenye - mondta volna Cartaman, ha tudott volna beszélni.

- Keménykedsz, Cartaman? - kiáltott fel Cartman, ám még mielőtt felállhatott volna, Mr. Garrison megragadt a vállát.

 - Elég ebből, Eric. Nem gondoltam volna, hogy még ezek után és képes vagy bántani szegény... Ericet - szidta le a férfi. - Büntetésképpen Cartamanék kávézójában kell dolgoznod pincérként egy hétig!

 - Na, de... - vágott volna közbe Cartman, de Mr. Garrison leintette.

- Semmi de! Amint kijutunk innen, kezdel. Cartaman lesz a főnököd! - tette hozzá leplezetlen örömmel.

Cartman duzzogva merült gondolataiba. Nem elég, hogy az utolsó centig mindent vissza kell adnia annak a hülye kártyaembernek, de még a csicskásának is kell lennie hét teljes napig! A fiút elképesztően felbosszantotta Mr. Garrison - szerinte igazságtalan bíráskodása. S ha mindez nem lett volna elég, szívének szerelme, Gigi Prouvaire éppen azzal a gusztustalan Drew Chalphával smaccantott egy sarokban! Cartman úgy vélte, bimbózó kapcsolatuknak azonnal véget kell vetnie. Valahogy újabban semmi se úgy alakult, ahogy kellett volna, de elhatározta, hogy mindenképp tenni fog ez ellen.

 Nem kellett sokáig várnia a lehetőségre. Néhány órán belül hivatalosan is bejelentették a hírekben, hogy a tornádó elhagyta South Parkot, és újra biztonságos kint járkálni, hát a városiak se maradtak sokáig a bevásárlóközpontban. Amint vége szakadt az adásnak, hirtelen százfelé futottak (kivéve Dicsukékat, akik maradtak az éttermükben), mind igyekeztek kihasználni a várva-várt szabadságukat. Gigi és Drew kézenfogva, Léon balettozva, Cartaman pénzét számtalan szatyorban cipelve hagyta el az épületet. Végül Cartman is helyet foglalt mamája mellett az anyósülésen, ám hazafelé tartva már ismét a bosszún járt az esze.