Másnap reggel az osztályterem csukott ajtaján kívül Sharon visszafojtott lélegzettel várakozott. Mióta a south parki gimnáziumba járt, még egyszer se fordult vele elő, hogy elkésett volna, ám aznap reggel az óracsörgésnél egyáltalán nem akaródzott felkelnie. Mire nagy sokára mégis beért az iskolába, a keddi első matekóra már javában folyt. A folyosóra kihallatszott Mr. Garrison affektáló hangja, ŰŰamint az egyenletek helyett a glam rock történetéről magyaráz. Sharon jéghideg ujjai összefonódtak puha, hófehér kabátjának rejtekében. Nem szokott imádkozni, de a helyzet kifejezetten megkívánta a transzcendentális segítséget, hiszen nem elég, hogy előző nap nem minden igényt kielégítően osztotta ki a Nem Vagy Okosabb-darab szerepeit, ráadásul későn is jött az órára. A lány ŰŰbiztosra vette, hogy a többiek, élükön Kyle Broflovskival, nem hagyják majd szó nélkül botlását. Sharon végül nagy levegőt vett, és a tőle telhető leghatározottabb mozdulattal benyitott.
ŰŰ- Á, Sharon, örülök, hogy végre megérkeztél - köszöntötte őt barátságosan Mr. Garrison, aki minden bizonnyal még mindig a jóképű milliomos szerepe miatt kedveskedett a lánnyal. - Foglalj helyet!
- Szia, Sharon - köszöntötték őt halkan barátnői.
- Hol voltál? - tette fel a kérdést Izzy.
- Már azt hittük nem is jössz ma - folytatta Gigi.
- Elnézést, tanárúr, elaludtam - magyarázkodott, majd helyet foglalt barátnői között. - Azt hittem, Garrison le fog szidni - tette hozzá döbbenten, szavait immár Izzyéknek címezve. - Ahhoz képest egész kedves volt... viszont a többiek elég gyilkos tekintettel néznek.
ŰŰ- Ne is foglalkozz velük! - javasolta Izzy.
ŰŰ- Nos, gyerekek, most, hogy Sharon is megérkezett, elmondom, hogy van egy nagyon jó meglepetésem! Sikerült elintéznem, hogy az előadásra hivatalosak legyenek.. na kik? Maguk a K- nővérek! - jelentette be ünnepélyesen Mr. Garrison. - Csak a mi kedvünkért ideutaznak South Parkba, és a holnapi órákra is bejönnek, ahol válaszolnak minden kérdésetekre!
Az osztály legtöbb tagjából lemondó sóhajt szakadt ki, még Gigi és Sharon is unott arcot vágtak. Mr. Garrisonon kívül egyedül Léont dobta fel a hír, aki örömének úgy adott hangot, hogy felpattant, és körbetáncolta a termet.
- Hurrá! Imádom a K-nővéreket! Ők a legjobb fejek a világon! - lelkendezett a fiú.
- Ülj már le, te szerencsétlen! - förmedt rá ekkor Cartman. - Mégis ki kíváncsi azokra a béna ribikre? Még írni se tudnak!
-Eric! A K-nővérek nem ribik! Vagyis... nem hiszem, hogy azok. Csak a művészetük egy cseppet... BIZARR, de attól még nem kell szidni őket. Végül is csak értenek valamihez, elvégre ők írták a tankönyvünket is... - szólt közbe Mr. Garrison, aki egyébként teljesen egyetértett a duci fiúval. Egyetlen oka, hogy megvédte a K-nővéreket az volt, hogy az igazgatónő nagy rajongója a lányoknak - a látogatást is ő szervezte. Mr. Garrison viszont túlságosan féltette az állását ahhoz, hogy nyíltan kimondja a véleményét Reika és Dorothia iszonyatosan pocsék írásairól.
- Miért nem tudtak meghívni valami ÉRTELMES hírességet... - morfondírozott Cartman.
- Talán mert ők írták a Nem Vagy Okosabb eredeti verzióját - magyarázta a mindig jóindulatú Izzy. - Biztos nagyon örülnek majd, ha látják, hogy az ő regényüket adjuk elő. Éppen ezért a lehető legjobb előadást kell produkálnunk... ha nagyon tetszik nekik, talán PÉNZZEL támogatják majd a sulit!
- Nem hinném, hogy sok pénzük lenne - mondta rosszmájúan Kyle. - Amilyen szarokat írnak, biztos senki nem veszi meg a könyveiket. Mármint... Léonon kívül.
- Én megvettem az összeset! - bizonygatta a fiú. - És a filmjeiket is láttuk, igaz, Gigi? - fordult nővére felé, aki padjában lehúzódva azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld. - Mindenesetre - szakította félbe Léont Mr. Garrison -, a lényeg az, hogy hamarabb kell kezdenünk a próbákat, ha azt akarjuk, hogy megfelelő színvonalú darabbal örvendeztessük meg ezeket a csodás művészeket. Ezért úgy döntöttem, mától kezdve minden nap délután kettőtől este hatig együtt gyakorlunk a tornateremben!
- Jaj, nee! - nyafogott Cartman. - Délutánonként mindig túszszedőset játszom... nem lehetne máskor a próba? Mondjuk... órákon? - csillant fel a duci fiú szeme.
- Cartman, az órák arra vannak, hogy TANULJUNK - csattant fel Sharon, mire Kyle (szokás szerint) hangosan felnyögött, pedig titkon maga is egyetértett a lánnyal. - Én teljes mértékben támogatom Mr. Garrison ötletét - fűzte tovább mondanivalóját, egy elégedett mosolyt váltva ki tanárából.
- Nagyon helyes, Sharon, nagyon helyes - bólogatott lelkesen Mr. Garrison.
- Könnyű neked, hiszen semmilyen szereped sincs! - nyafogott Wendy. - Én kaptam a legrosszabb szövegeket... mégis miféle idióta ez a Réka?
- És Turcsány?... - csatlakozott hozzá George Michael is, természetesen nagyon, nagyon lassan formálva szavait.
- Elég volt! Sharon kiosztotta a szerepeket, ezen pedig nem fogunk változtatni, mindenki az marad aki. Most pedig vegyétek elő a füzeteteket, hogyha bejönne az igazgatónő, úgy tudjunk tenni, mintha komolyan tanulnánk - zárta le a vitát Mr. Garrison.
A délutáni próba borzalmas volt - legalábbis Kyle Broflovski szerint. Nem elég, hogy ő játszotta a leggusztustalanabb szereplőt a darabban, mégpedig Perverz Ferenc Herkulest, még az is rontott a kedvén, hogy rajta kívül mindenki más remekül szórakozott. Izzy és Cartaman folyamatosan viccelődtek, Wendy is kezdett megbarátkozni Cartmannal, és a gondolattal, hogy le kell smaccantania őt. De mégis, ami legjobban zavarta Kyle-t az volt, hogy egyik legjobb barátja Kenny, istenien elszórakozott legádázabb ellenségével Sharon Charlestonnal. Maga sem értette, miért, de végtelen dühöt érzett, akárhányszor Gigi, Sharon és Kenny színfalak mögött sutyorgó triászára pillantott. Legszívesebben odament volna, és saját tulajdon kezével rángatta volna el onnan barátját. Ráadásul, mivel minden figyelmét erre az érzésre koncentrálta, még azt a kevés szövegét is elfelejtette, amit Sharon nagy kegyesen írt neki. Minduntalan azt vette észre, hogy társai várakozóan néznek rá, míg ő szeme sarkából Kennyéket figyeli. - Kyle, te jössz! - kiáltotta Wendy, akit láthatóan bosszantott a fiú dekoncentráltsága. Sharon, aki éppen Kenny egyik viccén nevetgélt, szintén rosszkedvűen pillantott fel.
- Ja, persze, persze.. - erőltetett magára mosolyt a fiú, majd elővette legparasztosabb hangját. - Khm... biztosan kölykei fognak születni a kutyusodnak, látod Réka, milyen formás a kis feneke! - préselte ki magából a szavakat. Még így, hogy szerepet játszott, is úgy érezte, mintha ő lenne ilyen perverz.
Sharon ekkor gúnyosan felnevetett, majd Kennyhez fordult, és súgott neki valamit, mire mindhárman felnevettek. Kyle egyszerűen nem bírta tovább nézni a dolgot.
- Ki kell mennem - jelentette be, majd se szó, se beszéd, otthagyta a színpadot.
- De Kyle! - szólt utána Wendy, ám Mr. Garrison félbeszakította:
- Erre most nincs idő, Wendy! A Perverz Feri bácsinak már úgysincs szerepe ebben a felvonásban. Folytasd onnan, hogy "formás a kis feneke".-
Hé, Kyle, zsidó barátom, mi a probléma? - kérdezte Cartman, mikor a fiú elviharzott mellette. Eric épp az ajtó mellett álló büféasztalról pakolta tányérjára a méretes szendvicseket.
- Tudod, mi a baj, zsíragy? - torpant meg egy percre Kyle. - Hogy Kenny éppen a gyökér Charlestonnal és az idétlen, francia barátnőjével beszélget... már egy teljes órája!
- Hogy mi?! - kérdezte Cartman megrökönyödve. A döbbenettől kiesett a szájából egy szendvics-falat, mire Kyle undorodva arrébb húzódott. - Gigi Kennyvel FLÖRTÖL?
- Mi?! – kerekedtek el Kyle szemei. - Nem, nem flörtölnek! Csak... izé...
- Csak mi? - markolta meg a fiú karjait Cartman. - Válaszolj Kyle, tudnom kell! - Sziasztok! - vigyorgott Stan Marsh, aki éppen arra sétált, mikor meghallotta a hangos szavakat. - Mi ez a nagy hangzavar?
- Kennynek új barátai vannak - jelentette be síri hangon Kyle, állával a cseverésző trió felé bökve. A fiúk legnagyobb döbbenetére barátjuk lehajtotta kapucniját, szőke üstökét szabadon hagyva viccelődött Gigiékkel, akik szemmel láthatóan nagyra értékelték társaságát.
- És ez miért olyan nagy baj? - értetlenkedett Stan. Mr. Furkó, aki szintén arra sétált, abban a pillanatban tarkón legyintette.
- Látod, milyen veszélyes csak erre sétálgatni! - kuncogott fel Mr. Furkó. - Bocsássatok meg, de az én jelenetem következik! - jelentette ki hirtelen, majd pillanatok alatt eltűnt. - Ez meg mi volt? - kérdezte döbbenten Stan, majd megrázta fejét. - Na, mindegy. Szóval, miért olyan nagy baj, hogy Kenny Sharonékkal barátkozik?
- Mert Sharon egy kiállhatatlan szörnyeteg, azért! - kiáltotta Kyle. - És most nézd meg! Kenny úgy beszélget vele, mintha... legjobb barátok lennének! Ez iszonyú!
- Ja! Különben meg mit eszik Gigi Kennyn? - morfondírozott Cartman, majd a döbbent tekintetek láttán gyorsan kijavította magát: - Azaz Kenny Gigin!... Nyelvbotlás.
- Öhm... miért nem mentek oda, és beszéltek Kennyvel? - vonta meg a vállát Stan. - Gyertek, elkísérlek titeket.. amúgy is meg akartam kérdezni Sharont, hogy mi a feladatom, mivel nem mondott erről semmit.
- Én nem beszélek vele! - puffogott Kyle. - Látni se akarom! - Azzal hátat fordított barátainak, és kirohant a tornaterem ajtaján.
- Ezt meg mi lelte... - gondolkodott hangosan Stan. - Na mindegy, Cartman, jössz beszélni Kennyvel?
- Hát.. inkább eszem mégegy szendvicset. De majd kérdezd meg a nevemben, hogy mit eszik Gigi Kennyn... vagyis... ó MINDEGY! - felelte Cartman, majd elindult a szendvicsek irányába.
- Hát jó - vonta meg a vállát Stan, és elindult Kennyék irányába. - Ne vonogasd a vállad, bazdmeg! - kiáltott rá a színpadról Clyde, mire Stan döbbenten megtorpant félúton. - Clyde, azt hiszem, túlzottan beleélted magad a szerepbe - sóhajtotta Mr. Garrison. - Legjobb lesz, ha most tartunk egy kis uzsonnaszünetet. Fél óra múlva folytatjuk, kis pöcsök!
A fáradt színészpalánták a büféasztal felé indultak. - Ne, a szendvicseket ne! - kiabálta Cartman, testével védelmezve a húsos zsömléket. Egyedül Kenny, Sharon és Gigi maradtak a helyükön, akik már jó előre elcsomagoltak egy kis uzsonnát, hogy ilyenkor ne keljen résztvenniük a tolongásban. Stan, miután feleszmélt, feléjük vette az irányt.
- Helló, Stan! - intett barátjának Kenny. - Mi a helyzet?
- Semmi különös - válaszolta az. - Figyelj, meg kell kérdeznem... mit eszel te Gigin?
Kenny egy pillanatra megzavarodott, majd válaszra nyitotta SZÁJÁT: - Öhm... a pénzét?
- Stan, miféle kérdés ez? - kérdezett vissza Sharon. - Kenny nyilván semmit se "eszik" Gigin. Csak elbeszélgettünk. Kenny egész jófej - mosolygott rá a szőke fiúra, aki válaszul szintén elvigyorodott. - Nem én akartam tudni - mentegetőzött Stan -, csak Cartman hablatyolt valamit... de őt úgyis túlzottan lefoglalják most a szendvicsek. Ja, meg persze Kyle, aki most előadta a DRÁMAKIRÁLYNŐT....
- Drámakirálynőt..? - kérdezte Gigi egy cseppet meghökkenve. - De a drámakirálynő nem... lány?
- Miért, mi a baja Kyle- nak? - érdeklődött Kenny. Hangja furcsán tiszta volt, most, hogy megszabadult a hangterjedést akadályozó kapucnitól.
- Mit tudom én... valamiért nem tetszik neki, hogy velük lógsz. Pampogott egy sort, aztán elszaladt valahová... lehet, hogy KAKKANTANIA kellett, csak nem merte megmondani.
- Ja, hogy úgy! Gondoltam, hogy nem fog örülni neki - morogta a fiú. - Valamiért nem bír titeket csajok - szólt oda Sharonéknak.
- Na ne mondd! Most aztán meglepődtem... - forgatta a szemét Sharon. - Tudod mit, Stan? - fordult ekkor a másik fiú felé. - Én meg még annyira se bírom Kyle-t! Éppen ezért nem ő fogja nekem megmondani, hogy kivel barátkozhatok. Már meg is beszéltük, hogy szombaton hármasban elmegyünk a Casa Bonitába, Broflovskinak pedig mondd meg, hogy pukkadjon meg ott, ahol van!
- Öhm... nem kértek egy kis kaját? - vett elő egy kosarat Gigi. - Van süti meg gyümölcslé...
- ... ott... ahol.... van - fejezte be a jegyzetelést Stan. - Igen, megvan. Sütit? Köszönöm szépen, kérek. Jut eszembe, Sharon, hogyhogy én nem kaptam szerepet a darabban?
- Nem szóltam? - kérdezte Sharon, miközben beleharapott egy csokis sütibe. - Te leszel azt est házigazdája! Annyi lesz a dolgod, hogy üdvözöld a K-nővéreket, és felkonferáld az előadást. A próbákra sem lenne kötelező eljönnöd. De ha van kedved, segíthetsz nekünk is, legalább beszélgethetnénk így négyesben. KYLE NÉLKÜL.
- Hát nem tudom... azt hiszem, Kyle leszedné a fejem, ha én is veletek lógnék..., de majd meggondolom. Megyek, megkérdezem Garrison bát, hogy mit kell majd mondanom... Sziasztok!
- Hm... nagyon jó ez a süti - jegyezte meg Kenny. - Amúgy nem értem Kyle miért nem kedvel titeket. Pedig tök jófejek vagytok!
- Hát nem is tudom, Kenny, ami azt illeti eleninte TE sem kedveltél minket - vonta meg a vállát Gigi, miközben bontogatni kezdte az egyik almaleves dobozt. - Talán meg kéne ismerkednünk rendesen.
- Nekem mindig is szimpatikusak voltatok - sietett ellenkezni Kenny, jóllehet vörösre gyúló arcszíne másról árulkodott. - Kyle volt a fő utálkozó, ő tiltotta meg nekünk, hogy veletek beszéljünk.
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét Sharon. - Kyle megmondta, hogy ne beszéljetek velünk? És ti hallgattatok rá?
- Hát... nem így egy az egyben mondta - motyogta Kenny. - Csak... mindig olyan rosszakat mondott rólatok. Na jó, csak Sharonról - tette hozzá.
- Hát... hogy mindig idegesítően okoskodsz, ráadásul teljesen alaptalanul.. és hogy a szüleid jobban szeretik nálad azt a buta kacsacsőrűt... Kacsa-mindtudoménkit - felelte Kenny
- A neve Kacsacsőrű Kelly, és... nem szeretik jobban! - próbálta leplezni zavarát a szőke lány -, csak... tudod, hogy a fiatalabb testvérekkel mindig engedékenyebbek a szülők, és...
- Ezzel sajnos nem értek egyet - szólt közbe Gigi -, ami Léont illeti, azt hiszem, túl sokat megengednek neki, pedig már tizenhét éves!
- Nézd, Sharon, én csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint Kyle. Lányok, mi lenne, ha péntek este mindhárman elmennénk a Casa Bonitába? Hívnám Stant is, de nem hinném, hogy jönne... Túlzottan függ Kyle véleményétől - vonta meg a vállát Kenny. - Ami pedig Cartmant illeti... nos, nem tudom, őt mennyire látnátok szívesen...
- Isten ments! - tiltakozott a kelleténél kissé hevesebben Gigi. - Úgy értem...öö.. szerintem elegen leszünk így is. Akkor péntek hét óra.. tizenkét perc? Találkozzunk a kapu előtt.
***
Péntek este Kenny volt az utolsó, aki megérkezett a Casa Bonitához - több, mint negyed órás késéssel. Gigi és Sharon már épp azon tanakodtak, hogy minden bizonnyal a fiú átverte őket, és az egész Kyle egy gonosz vicce lehet, mikor végül befutott Kenny. Arcát most se rejtette narancssárga dzsekijének kapucnijába; így teljesen tisztán hallatszott a hangja, mikor megszólította újdonsült barátnőit.
- Bocsi, hogy késtem! - lihegte kimerülten. - Bajok voltak otthon, és út közben Cartman is elkapott... na de mindegy.
- Semmi baj - mosolyodott el Gigi kedvesen (belül sunyin). - Tegnap felhívtam az éttermet, és foglaltam asztalt... Jó közel a vízi showhoz. Mindent TÖKÉLETESEN fogunk látni. Szóval... akár be is mehetünk, nem?
- Persze, menjünk! - biccentett barátságosan Kenny, miközben lovagiasan belekarolt a lányokba, amit Gigi kuncogással, Sharon azonban csak szemforgatással fogadott. Kettejük közül ő bízott kevésbé Kennyben, minden bizonnyal a barátság miatt, ami a fiút Kyle Broflovskihoz fűzte.
- Na és mit akart tőled Cartman? - kérdezte tőle, miközben átlépték a küszöböt (ami nem felejtett el gonosz kacajt hallatni, mikor egy idős bácsi megbotlott benne), és elindultak a Gigi által lefoglalt asztal felé.
- Semmi különöset. Főleg irántad érdeklődött, Gigi - küldött egy meglehetősen perverz vigyort a lány felé Kenny. - De nyugi, lekoptattam. Mondtam neki, hogy most velem vacsiztok.
- Na és nem félsz, hogy beköp majd Kyle-nak? - kérdezte gúnyosan mosolyogva Sharon, mire Kenny félrenézett, és minden meggyőződés nélkül válaszolt:
- Kit érdekel?
Sharon gunyorosan felhorkantott, majd kihúzta karját a Kennyéből.
- Engem bizony nem - vonta meg a vállát a szőke lány, majd lehuppant a lefoglalt asztal egyik székére. Ekkor odalépett hozzájuk egy nagy szoknyájú, mexikói nő, és eléjük tett néhány étlapot.
- Választ ételito, visszajövök tres minutos múlva - jelentette be anyáskodó mosollyal a nő, majd miután mindenki elé helyezett egy-egy lapot, elvitorlázott. Kenny megfelelőnek látta az időpontot arra, hogy előadja otthon gondosan begyakorolt magánszámát.
- Jaj, ne! - kiáltotta egy Léont megszégyenítő drámai hangsúllyal. - Ezt nem hiszem el, milyen megalázó!
- Mi a baj, Kenny? - érdeklődött Gigi kissé aggodalmas arccal.
- Nincs nálam a pénztárcám! - siránkozott a fiú. - Biztosan otthagytam a pulton! Jaj, mekkora megszégyenülés.. talán jobb lenne, ha most hazamennék! - pattant fel ültőhelyéből, majd fejét lehorgasztva, nagyon lassan a bejárat felé araszolt.
Sharon, aki átlátott a színjátékon, arra gondolt, hagyja elmenni a fiút, aki amúgyse volt neki annyira szimpatikus, mint barátnőjének, de aztán meggondolta magát. Kenny, eltekintve attól, hogy rövid ismertségük során már számtalanszor szedte el a pénzét ilyen-olyan cselekkel, elég kedves fiú volt, ráadásul - Sharon itt elpirult egy kicsit a gondolatra - nagyon szép szőke hajjal áldotta meg a sors.
- Várj, Kenny! - szólt utána a lány. - Majd én fizetek helyetted, nálam van elég pénz.
Kenny villámgyorsan megfordult tengelye körül.
- Komolyan mondod, Sharon? - Kenny nagy, csillogó, kék szemekkel nézett a lányra.
- Hát persze - vonta meg a vállát Sharon. - Nem egy nagy pénz.
A lánynak azonban rá kellett jönnie, hogy annak, aki Kenny fogyasztását fizetni akarja, annak kisebb vagyonnal kell rendelkeznie.
- Azt biztos mindet meg fogod enni? - kérdezte Gigi kissé döbbenten, a fiú előtt tornyosuló ételkupacot vizslatva.
- Nagyon éhes vagyok - válaszolta zavartan Kenny. - De... izé, ha van kedved, ehetsz belőle egy kicsit. Mit szólnál ehhez az ízletes csokitortához?
- Öö...köszi, nem. Cukorbeteg vagyok, úgyhogy nem ehetek semmi ilyesmit - felelte Gigi kissé zavartan.
- Hogy micsodaaaa? - hallatszott ekkor egy felháborodott hang, ami azonban - a lányok legnagyobb meglepetésére - nem Kennyhez tartozott. Sharonék meg mertek volna esküdni rá, hogy az éppen feléjük tartó pincérnő szoknyája alól érkezett az ismeretlen orgánum; sejtésük pedig be is igazolódott, midőn - pár pillanaton belül - Eric Cartman ugrott elő az említett ruhadarab rejtekéből.
- Dios mio! -sikoltotta a mexikói asszony, akinek látszólag nem tűnt fel, hogy egy tizenöt éves kamasz rejtőzik a lábai között. Döbbenete azonban nem múlta felül azt az érzelmet, mely Gigi és Sharon arcára ült ki Cartman láttán. - Cartman! Te mi a jó eget csinálsz itt?! - förmedt rá a fiúra Sharon, gyanakvó pillantást vetve Kennyre, aki korántsem tűnt annyira meglepettnek, mint Gigi és ő.
- Követtem Kennyt, mert úgy gondoltam ROSSZBAN SÁNTIKÁLTOK! - vágta rá a fiú, majd Gigire mutatott. - Te pedig, teee... VÉGZET ASSZONYA! ELÁRULTÁL! KIJÁTSZOTTÁL! MÉLYSÉGESEN FEL VAGYOK HÁBORODVA!
- Eric, te meg miről beszélsz? - tette fel a kérdést a lány, kissé meghökkent arccal.
- Csak nem azzal van bajod, hogy Kennyvel találkozott? Mert... - kezdte volna Sharon, ám Cartman félbeszakította: - Ez csak az egyik része a dolognak! Ami a legborzasztóbb az egészben, hogy... ki se mondom azt a rémes szót! AZ VAGY! -háborgott tovább Cartman. - - Micsoda? Cukorbeteg? - kérdezte Gigi döbbenten. - Jaj! Csak kimondtad! - hörögte Cartman. - Teee, csalfa nőszemély, bár leprás lennél inkább!
- Micsoda? Meg vagy őrülve? A lepra SOKKAL KOMOLYABB, MINT A CUKORBETEGSÉG! - csattant fel Gigi.
- Nálam NEM! - hörögte Cartman. - Te... CUK-O-RBET-EG! - kiáltotta Eric, majd a többiek döbbent pillantását észrevéve hozzátette: - Szótagolva sokkal könnyebb kimondani.
- Mégis mi olyan rémes abban, hogy valaki cukorbeteg? - kelt barátnője védelmére Sharon, miközben Kenny, aki nem kívánt részt venni a veszekedésben, a lehető legtöbb ételt a dzsekije alá rejtve kisunnyogott a kapun. - Oké, inzulint kell beadnia magának, és bizonyos ételeket tényleg nem ehet.... de attól ő még nagyon jófej, szóval le lehet szállni róla, Eric!
- Te nem érted, Sharon! Ami nem meglepő, mert nagyon sok mindent nem értesz! - kiáltotta Cartman. - Tudod, hogy ki cukorbeteg még? Tudod, ki?
- Voldemort? - tippelt Sharon.
- Az? - szállt be a mexikói pincérnő, aki idő közben visszamerészkedett a kis társasághoz, bár többször is ellenőrző pillantásokat vetett saját szoknyája alá, hátha több gyerek is rejtőzik ott.
- Nem! Bár... lehet Voldemort is cukorbeteg... mindig is gyanús volt, hogy nem evett soha semmi finomságot.. hm... - zökkentette ki egy pillanatra gondolatmenetéből a fiút ez a "ren-ge-teg" információ, de gyorsan megrázta fejét, elűzve ezeket. - Nem! KYLE AZ! Mármint... nem Kyle Az, hanem Kyle CUKORBETEG MÉG! - fordult oda a mexikói nőhöz.
- És mégis kit érdekel Kyle? - kérdezte a szokottnál is élesebb hangon Sharon. - Egyáltalán, miért beszélünk egyfolytában róla? Mikor próbáltunk, mikor Kennyvel beszélgettünk... Kyle-ról mesélt mindenki! Elegem van belőle! Mégis kit érdekel, ha ő is cukorbeteg? Ő baja! - fejezte be kirohanását Sharon.
- ENGEM IGENIS ZAVAR! ÉS EMIATT GINETT PROUVAIRE, KÖZTÜNK MINDENNEK VÉGE! - sikoltozott Cartman max hangerővel, így hamarosan megérkeztek a Casa Bonita kidobófiúi.
- Mi folyik itt, gyerekek? - kérdezte az egyik férfi, akinek hatalmas harcsabajsza volt.
- Ez a fiú - mutatott Sharon Ericre - ez itt, ránktámadott, és azóta folyamatosan ordibál!
A harcsabajszú férfi elkerekedett szemmel nézett Sharonra.
- Csak nem Miss Charlestonhoz van szerencsém? Jól tudom, ki ön! Az édesapja nagy összegekkel támogatja az éttermünket - villantott egy széles mosolyt a lányra a kidobófiú, barátságos gesztusa azonban nem lelt viszonzásra. Sharon kelletlen mozdulattal intett Cartman felé:
- De igen, és biztos lehet benne, hogy nem kapnak több pénzt, ha nem távolítják el azonnal ezt a... söpredéket!
- Aljas árulás! Kérek tacót! Salsa szósszal! - ordítozta Cartman, ám tovább nem jutott a monológjában, mert abban a pillanatban a bajszos kidobófiú társával együtt befogta a száját, húsos csuklóira pedig (rózsaszín, szőrös) bilincset pattintottak.
- Mindig öröm szolgálni önt, Miss Charleston. Remélem, elégedett volt a szolgáltatásainkkal – pillantott Sharon felé bizakodóan a férfi. - Aránylag - biccentette félre a fejét a lány. - Most viszont hozzanak tacót és salsa szószt... NEKÜNK.
- Ahogy óhajtja, kisasszony! - biccentett a férfi, majd a mexikói nő felé intett, és rákiáltott. - Nem hall jól, SelVan?! Süket, mint az ágyú?! Na, mozgassa a virgácsait a konyha felé, amíg szépen mondom!
Az ijedt nő azonnal elsietett, majd perceken belül visszaérkezett egy alaposan megpakolt tálcával.
AJÁNLOM AZ OLDALT
