- Jövő héten biztos megyünk Roxmortsba – jelentette ki a Griffendél klubhelyiségének egyik pihe-puha kanapéján fetrengő Sirius Black, és kissé kinyújtoztatta tagjait. – Ihatnánk egy-két vajsört a Három Seprűben, nem? – fordult a szomszédos fotelben üldögélő Remus Lupin felé, ám nem kapott választ. – Holdsáp!

 - Igen? – a barna hajú fiú zavartan kapta fel fejét, úgy, mint akit éppen egy nagyon mély gondolatmenetben zavartak meg. – Bocs, nem figyeltem.

 Sirius széles, pajkos vigyort villantott barátjára.

 - Csak nem Höpöcsöjjö Johnson foglalja le ennyire a gondolataidat? – érdeklődött, és már készült volna, hogy felálljon, és néhány félreérthetetlen mozdulattal demonstrálja, mire is gondol pontosan (úgy gondolta, Lupin fantáziája nem feltétlenül olyan micskes-mocskos, mint az övé, és csak az egyértelmű dolgokból ért), ám a másik leintette.

 - Hogy mi? Dehogyis... engem csöppet sem érdekel Höpöcsöjjö. Ami azon az estén történt.... nos, csak egy félreértés volt.

 - Valóban úgy lenne? – folytatta a faggatózást Sirius. – Nekem úgy tűnt, ő tényleg érdeklődik irántad... Igazából akár meg is sértődhetnék, hiszen az én párom volt... de a kedvedért beérem Kaxiturcsijájóval – tette hozzá engedékenyen, persze csak miután kuncogott egy kicsit a lány röhejes nevén. Lupin azonban nem osztozott vidámságában.

 - Tőlem akár mindkettő a tied lehet – vonta meg a vállát, és lapozott egyet a kezében szorongatott könyvben. – Nem különösebben érdekel se Kaxiturcsijájó, se Höpöcsöjjö… főleg miután az utóbbi váratlanul tökönrúgott…

 - Jaj, hogy oda ne rohanjak! Talán valami bajod van? – csattant fel ingerülten az idősebbik Black-fivér. – Komolyan, miféle lényekkel vagyok körülvéve?

- ÁÁÁÁ! - üdvözölte barátait egy barbár rivallással a nagyon zaklatottnak tűnő James, aki abban a pillanatban robbant be a klubhelyiségbe heves rángatózás és eltúlzott arcmimika kíséretében.

- James, mi a problémád már megint? - morogta a nem létező bajsza alatt Lupin, akit igazán nem érintett meg túl mélyen a barátja bizarr viselkedése (hiszen hetente legalább két-három idegbeteg vergődést minden ismerőse elvárt Jamestől).

- ÁÁÁÁÁ! NAGYON NAGY BAJ VAAAAAAN! - ordította az, majd nagy lendülettel levetette magát az egyik puha fotelbe. - JÁÁÁJÁÁÁÁJÁÁÁÁÁJ!
- Lökjed tessa! - vágta rá Sirius amolyan BLEKKESEN XDD (hiszen a fiú jól tudta, hogy a négerkedés igencsak nyugtatólag hat az elmeháborodott barátjára).

- ÓÓÓ, HA TI TUDNÁTOK! - kertelt tovább James, mivel amellett, hogy gyakran voltak effajta kitörései, igencsak szerette a drámát és az idegek FELBORZOLÁSÁT.

 - Ne haragudj, de ez engem nem igazán.. érdekel – jelentette ki egy mély sóhajtás kíséretében Lupin, és felállt a helyéről. – Amúgyis mindjárt kezdődik a legendás lények gondozása... ti nem jöttök?

 - Passzolom – jelentette ki lazán Sirius.

 - ÓÓÓÓ, ÁÁÁÁ! – csatlakozott hozzá James is, majd hozzátette: - Sajnos túl izgatott vagyok ahhoz, hogy részt vegyek az órán. Biztosan nem érdekel, miért?

 Remus egy jelentőségteljes pillantást vetett idegbeteg barátjára, majd így szólt:

 - Igen, egész biztosan nem. – Azzal magukra hagyta őket a klubhelyiségben.

 - Haver, ha lenne jobb dolgom, ugye tudod, hogy én se lennék itt? – sóhajtotta Sirius. – De mivel nincs...

 - Komolyan vészhelyzet van! – sikoltotta James kétségbeesetten. Gyorsan körülnézett a szobában, hogy tartózkodik –e ott rajtuk kívül valaki, ám egyedül Cordy macskája, Kamion settenkedett a kandalló körül. Mivel az ő jelenlétét még James sem ítélte fenyegetőnek, arra jutott, hogy elmondhatja most, miről van szó.

 - Sirius, gondolom emlékszel, mi történt Dumbledore partyján... tudod, mikor szarvas alakban betörtem Cordy és Poppy közé.

 - Igen... nagyon bizarr volt. – Siriust látványosan kirázta a hideg. – Azt hiszem, túl sok Lángnyelv Whiskey csúszhatott le neked, nem?

 - Lehet... – merengett el egy pillanatra James. – Mindenesetre a gyengélkedőre is szarvas alakban kerültem, ami még nem is lett volna olyan nagy baj, ám tegnap... tisztázatlan körülmények között visszaváltoztam emberré, míg aludtam. És ha ez nem lenne elég, az öcséd és Cordy végignézték az egészet!

James arra várt, hogy a hír hallatán Sirius legalább hanyatvágja magát, vagy eszeveszett sikoltozásban tör ki, ám a fiú csupán megvonta a vállát.
- Na és? Hahó, VARÁZSLÓK VAGYUNK! Csupán annyit kell tennünk, hogy szépen megkeressük őket, úgy teszünk, mintha valami FONTOSAT akarnánk mondani nekik és SITTY-SUTTY! Rájuk küldünk egy EXMEMORIAMOT, és kész, el van intézve a dolog - magyarázta a fekete hajú fiú, majd elégedetten hátradőlt.
- OH, MINŐ GYÖTRELEM, hogy ez nekem nem jutott a fejembe! - csapott a homlokára James. - Nahát, nahát...

- Viszont - fojtotta bele a szót a vergődő fiúba Sirius -, ezt minél hamarabb meg kell tennünk, mielőtt PLETYKÁLKODNI kezdenek... tudod mekkora SZARKAVARÓK mindketten.. és ha Dumbeldore fülébe jut az eset... na akkor... vége az itteni életednek - fejezte be gondolatmenetét Sirius vészjósló hangon.

 - Jaj nekem! – bődült el olyan SZARVASOSAN James. – Ha ez kiderül, nekem lőttek! Kirúgnak a Roxfortból, és egy hajléktalan csöves leszek!

 - Már nem azért... de a csöves a hajléktalan egy szinonimája. Ne haragudj – tette hozzá gyorsan barátja zaklatott pillantását látva -, de meg kéne tanulnod normálisan beszélni, James.

 - Tökéletesen beszélek! – csattant fel a szemüveges fiú. – És olyan tökéletes Exmemoriamot fogok küldeni Cordyra, hogy...

 - Egy pillanat – szakította félbe Sirius -, te akarod megátkozni Beckfordot? Hogy nekem maradjon Regó?

 - Hát... gondolom te szívesebben küldenéd az öcsédre. Tudod... ez olyan családi dolog. Mi nem beszélünk annyit, biztos nem értené, mit akarok tőle – érvelt magához képest szokatlanul értelmesen James.

 - Ez igaz, de... valahogy ez nekem akkorse tetszik. Ő mégiscsak az öcsém! Ha megátkoznám, az... nem lenne szép dolog – fejezte be kissé szerencsétlenül Sirius, atyai mosolyt csalva ezzel James ostoba arcára.

 - Úgy, szóval valahol méééélyen.... MÉÉÉLYEN bírod a gyereket, mi? – kérdezte vigyorogva.

 - Hogy én?! – háborodott fel Sirius. – Dehogyis! Szerencsétlen kis lúzer, aki még akkor se képes lépni, ha a szeme előtt van a... – itt azonban félbehagyta a mondatot. – Szóval, nem, nem kedvelem őt, tényleg! De Exmemoriamot nem küldenék rá. Mi lenne, ha cserélnénk? Beckfordot gond nélkül megátkoznám... sőt, ha tehetném, megfejelném egy Avada Kedavrával is...

- Juj, de gonosz vagy! - jelentette ki szemrehányó pillantással James, akin időközben a megnyugvás jelei kezdtek látszódni. (Azaz visszavett egy picit a sikoltozásból, a vergődésből és egy nagyon picikét az ARCÁBÓL, de néha félbeszakította mondatait egy-egy izgatott sikkantással és rángatózással.) - Annyira ördögien gonosz, keménykedős és vagánykodós vagy! - folytatta James, miközben NEM VETTE ÉSZRE, hogy a mondatainak ROHADTUL nincsen semmi értelme. - Néha annyira nagyon-nagyon extra goni-boni vagy, hogy elmennél magának a SETÉT NAGYÚRNAK IS! - jelentette ki hevesen és meggyőzően bólogatva. - Komolyan... a neved amúgy is illik rá... BLACK... Huuuh! Ki is rázott a hideg...

 - Kösz, öregem, igyekszem – szúrta közbe Sirius, megakadályozván ezzel, hogy James folytassa az értelmetlen fecsegést. – De azt hiszem, a legtöbb emberrel jófej vagyok... mármint akik megérdemlik. Ezt a Beckfordot viszont... kimondhatatlanul utálom!

 Kamion ennél a résznél sértetten nyávogott egyet, és felrohant a lányok hálótermébe vezető lépcsősoron, magára hagyva a fiúkat. James ijedt arccal konstatálta az eseményeket.

 - Gondolod, hogy értette, miről beszéltünk? – faggatta Siriust. – Talán utána kéne menni, és... JÚJ, ÁÁ! PLUSZ! ÁÁ! – tört ki újra a hiszti a griffendélesből, ám barátjának még időben sikerült lepisszegnie.

 - Állj le, James, ő csak egy macska! Inkább azt beszéljünk meg, mikor és hogyan csapunk le Regóékra. Én ajánlom a roxmortsi kirándulást – akkor gond nélkül a közelükbe férkőzhetünk, és remélhetőleg a tanárok se pont ránk figyelnek majd.

- Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj oké - bólintott rá egyetértően James. - Oksamaksa, akkor legyen így.
Sirius még utoljára rápillantott barátjára, majd annak kissé gyépés fintorba torzuló arcát látva inkább úgy döntött, ő is magára hagyja a fiút. ,,Az ilyen bizarr napjain jobb nem zargatni" gondolta, majd James következő vergődésrohamát kihasználva gyorsan kisomfordált a klubhelyiségből.